.. van egy felszín.
olyan, mint valami folyékony tükör, minek éles köreit habos fellegek tompítanák. a körein keresztül szűri a napsugarakat. fénye méla, kényes, finomkodó fény. titkokat rejtő. formátlanul teljes. se vége, se hossza, teljesen befed.
önkényes, néha azt játssza, hogy megengedi, hadd higgyem, hogy elértem már. közben meg nem. ezen nagyot habzik örömében, ő így derül. mikor őt nézem: fulladozok. mondjuk érthető is: ő odafent, higanyos fényt szórva, én meg itt lent, majdnem tehetetlen.
megígérte: ha sikerül elérni őt: betakar, úgy visz tovább. tovább hova- kérdeztem tőle gyanakodva. tovább: oda, mondta és mintha megvillant volna fölötte valami fényes a szétfolyó, szűrt nap jobb oldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése