Délutáni álom
lovagol
füstön, füstös paripákon
s a hajnal
még minden bizonnyal
halott.
Alkonyatba öltözött kísértet
árnya
fénytelen szemével várja
hátha
már halálra fürkészhet valakit.
Nyúlós magány, a
délutánban
csendes tereken, csendes
szobában
álmok suttogását kísértetként
majdnem-hallani.
Kávé. Tejjel,
így elviselhetőbb a játék,
füstben tovaszálló, táncoló
ál-árnyék
hastánca már-már élvezet,
dőre ajándék
szemlehunyás előtt.
Ősz költözött a fák hegyére,
a piruló levél erébe
rejti régi naplementék
erejét,
melegét,
míg a szürke, hajdani tengerkék
ég
telek szelein fuvolázik.
