Délutáni álom
lovagol
füstön, füstös paripákon
s a hajnal
még minden bizonnyal
halott.
Alkonyatba öltözött kísértet
árnya
fénytelen szemével várja
hátha
már halálra fürkészhet valakit.
Nyúlós magány, a
délutánban
csendes tereken, csendes
szobában
álmok suttogását kísértetként
majdnem-hallani.
Kávé. Tejjel,
így elviselhetőbb a játék,
füstben tovaszálló, táncoló
ál-árnyék
hastánca már-már élvezet,
dőre ajándék
szemlehunyás előtt.
Ősz költözött a fák hegyére,
a piruló levél erébe
rejti régi naplementék
erejét,
melegét,
míg a szürke, hajdani tengerkék
ég
telek szelein fuvolázik.
4 megjegyzés:
Könnyedén megalkotott szép,örök álom a saját vágyról...vagy valóságról?
Ott létezik melletted vagy előtted szendereg, mint a gondolat...elillan...
:).
válaszolnom hiábavaló volna, mert így jó ez, így leírva.
köszönöm.
olyan jó dolgok jutottak eszembe erről az irományodról :)
emlékek főleg.
aláírás: belle
nocsak.
kis, egy évig gyúrott versike és mekkora hatások(tényleg, mekkora?).. örülök.
Megjegyzés küldése