hétfő, június 07, 2010

szessziós sms-minimáliák. lV.

Gurul a gondolat az oldalon, egy fűszálon csúszta el magát. Tehetetlen lavina. Kasza, meg a ferde éle, rajta idő s annak hullámokban látható nyoma. Csend. S mikor megszűnik a tenger, csak az oldalon guruló gondolat zaját hallni, körbe-körbe, csendben, egyre csendben. Fenék, benne horgony s a néhai árbocrostok. S néhanapján szellemek. Gurul a gondolat s vele el az elvek, a már elnyűtt én-selejtek s a kikanalazott, kongó délibáb. Már el is gurult a gondolat. Hogyan tovább?

szessziós sms-minimáliák. lll.

Hajnal, térdig illatokban. Kaszálok. Izmom, gondolatom kasza hegyén, levágott füvek között. S csend. Meg perturbált turbulencia, mozgás a csípő ide-oda ingásában. Kesernyés íz, meddő gondolatok, de illatok, Györgyi, illatok! És játék, aztán, a csenddel.

szessziós sms-minimáliák. ll.

Kettő hátán
tizenkettő,
pont, pont után három
vessző

játszik három kislegény.


Szájuk piros,
szájuk ében,
szemük úszik mosolyban,
vérben,

kibelezett kiscicák.



Kezükben egy
fűzfavessző,
rajta villa,
ága kettő

még mindig hörgő macskaanya.


Út a
megismerés felé,
kompromisszum vágja
ketté

etikák láncolatát.


Igen.
Kíváncsiság.

szessziós sms-minimáliák. l.

Mert szesszió van és mert sok más nincs, ebből kifolyólag.


 megbukott aszkézis,
csorgó szívek az asztalon,
a sarokban magány sirdogál.
nem más az egész, de dülledező,
sznob bürokrácia,
az agyakat kurkászó kanalan legyek s
a mámorító undor épp sivárságot szül.
korrekt hatalom vágja az ereit,
a másik meg egy kisfröccs mellett borostásan
a markába röhög.

Íme: ez itt Szocioreália.