Modern fabula. 3. A tanulság.

A két fabulának, hogy mégis bár pofára, azaz szerkezetileg fabulának lehessen nevezni: tanulságosnak kell lennie. Úgy legyen hát. Próbáljuk meg.

A két kis fabula egy tételmondatot próbált érzékletesen felvezetni, és időt is hagyott az emésztésükhöz neked, Kedves Olvasó. Olyan fajtát, amit nem skandálni kell, de csengenie kéne a fejekben, kaparnia a fülekben, mert mintha olyan időket élnénk, megint, amikor tenni kellene valamit. Önmagunkért, nem másért. Jöjjön hát a tanulság: a disznó, ha disznó lehet értelmes, lehet buta, lehet ízléssel rendelkező vagy abszolút tucat-lény, lehet komoly, avagy ledér, lehet forradalmi gondolatokat tartalmazó koponya és lehet a saját hülyeségeibe belefojlott ipse... ha disznó a disznó úgyis lábosba kerül. 

Jelen emberi civilizációra már nem érvényesek a természetes szelekció törvényei. Mindegyik, minden egyes egyed életben marad, amíg termel, amíg potenciál van benne, hogy hasznára van-kinek/minek is?- a KÖZÉRDEKNEK. A közérdek az a kis maroknyi ember, aki a vágóhidat igazgatja és ahová minket, emberi sertéseket, beszállítanak, ledarálnak, kicsontoznak, kikilóznak. Tápláléka leszünk a világ eljövendő sertésáldozatainak, akikből ugyanúgy táplálék lesz idővel, a náluknál újabb generációk számára. Mindezalatt valakinek, valakiknek egyre több pénzük lesz. Ami, mint tudjuk hülyít. Tohonyít. Degenerál, dehumanizál. De kit érdekel, végül is... nem olyan rossz sertésnek lenni. Kevés a felelősség, nagy a nyugalom. Könnyű, vidám, boldog, eceterá az élet.

Felébredni nem akkor kell, mikor már a testünket hasogatják.

Felébredni akkor kell, mikor lehet még tenni annak érdekében, hogy ne egy mikrocsip-szám legyek egy monitoron, mert a bőröm alá be van téve egy folyton közvetítő jeladó.

Amikor még van erő és akarat tenni valamit, akkor kell felébredni. 

Gratulálok, kedves Olvasó a teljesítményedhez, miszerint idáig elolvastad szörnyű és csapongó irományomat. Ezért jutalmat kapsz. Nem, nem kutyafalat, annál sokkal több. Információ. Olvasd el, emészd meg figyelmesen, kellő éberséggel, mert ez az a közmondás, aminek az emberek életében tettek alakjában bizonyítania kéne a közösség, az emberiség felelősségét, felelősségének hatalmasságát otthont adó bolygója iránt.  : 

A mikor: most van. 

PS. én (t.i. a firkász) nem akarom megmondani, hogy mit tégy, mit ne. nem vagyok senki olyasvalaki, akinek teljes hatalma volna valami felett is, hisz önmagam fölött sincs hatalmam. én írok, leírok gondolatokat, mert muszáj, mert ösztönöz valami, hogy megtegyem ezt. mert ezt látom, mert ezt érzem s így kell megosztanom veled. és mert egyedül senkik, összefogva, összetartva a mindenki vagyunk, lehetünk. ne ítélj meg hát, vagy csak egyszerre önmagad megítélésével. köszönöm.

Modern fabula. 2. Feministáknak.

Koca Mámé jó fajta volt, már három adag malacot felnevelt, mégis jól tartotta magát. Szép, formás fara csodálatosan rengett járás közben s a nap kívánatosan simogatta a mozgás miatt szemérmesen rengő szalonnáit. Minden süldő lányka ilyen szeretett volna lenni, minden koca az ő alakját irigyelte s minden kan azt szeretné, ha végre már vele zárnák össze a sertésállomány növelése végett...

Ilyen csajszi volt Koca Mámé, de még ennél is különb. Újságot meg könyveket olvasott, különböző estélyekre és kulturális eseményekre járt el rendszerint, ahol még a csülkösebbek is vele akartak szóba elegyedni, az ő véleményét akarta hallani minden disznófajzat a világról, az események, a jelenségek által kiváltott gondolatairól, sötöbö. Nagyvilági jelenség volt, az egész sertésváros, az egész disznóország száján forgott a neve.

No, egyszer ez a Koca Mámé elhaladt egy pár fiatal kanocska mellett. Épp az adóbevallását sietett elintézni, a többi számlát (víz, gáz, elektromosság, levegő) már kifizette és ő, lévén egy felettébb precíz fehérnép aki nem szeretné a holnapi napját ilyen haszontalanságokkal tölteni, de aki minél előbb le szeretné tudni az országa és városa iránti kötelezettségeket, szóval ő céltudatosan sietett a Disznódézsma Hivatalba, mikor meghallotta, hogy a kis kanok, akik épp kangörcsben fetrengnek, hogyan osszák egymás között a tudományt:

- Úú, appám, tee, látod, bazzeg, ennek mekkora kufferja van? Atyaisten, beájulok.

- Jaja, látom hát. Úristen, hogy meg lehetne tömni a likát a farassának! Vajon melyik szekción dolgozik, én tuti oda fogok jelentkezni!

- Teee, te göthös!

- Te vagy a göthös, te Rongy Elek! Kinek képzeled te magad, he?

- Fejezzétek be mind a ketten már egyszer! A fasz kivan már, hogy ti örökké csak heregtek. Olyanok vagytok mint két veszett kutya, nem is vagytok méltók az Igazi Kan címre. Kizárlak a klubból, gyerekek, ha még sokat parasztkodtok itten.

- De... de te nem látod, hogy milyen segge volt, az anyja egit! Hát azt reggelig lehetne tömni, baszki. Há akkora, hogy két fasz nem bírná meg!

- Igen-igen, akkora, hogy reggelig benne hempergőznék a dákómmal, a kurva életbe, csak bírjam szusszal!

- Jójó... formás, kerek, basznivaló, de azért a méltóság, srácok, baszki, a méltóság!

Koca Mámé ereiben lávaként kezdett el hömpölyögni a vér, fel ment a pumpája, de veszettül. Nagy dérrel-durral visszavonult a megszeppent csemetékhez és belekezdett egy monológusba:

- Az egy dolog, kedveskéim, hogy a szátok olyan, mint a pottyantósok nyáron, a Maros-parton a Félsziget alatt... az egy másik dolog, hogy úgy a nyelvezetetek, mint a szókincsetek egy részeg tengerész nyelvi kapacitásásával megegyező, négykerékmeghajtós állapotában. Még az is haggyám, kis tollasaim, hogy azt hiszitek, hogy Pest falu s hogy könyökből vágjátok, hogy mi a dörgés. De lenne Koca Máménak néhány megjegyzése az előbbi beszélgetésetekhez. Pro primo: egy disznó cirka háromnegyed-egy órát tud élvezni, ezt viszont nem igazán haladhatja meg, mert beledöglik, világos? Pro secundo: maga a megtermékenyítési aktus, vagy ahogy ti neveznétek: a baszás sem tart valami sokáig, két, két és fél óránál nem tart többet még a legjobban összeszokott párok esetében sem. Pro tertio: ahhoz, hogy te legálisan megtermékenyíthess valakit, ahhoz tagja kell lenni a Megtermékenyítési Testületnek, ellenkező esetben nemcsak hogy nem vehetsz részt szexuális aktusban, de még a Szerelem Nyílását sem láthatod meg, mert meg fogsz rövid időn belül dögleni. Világos?

- De mi mindjárt részesei leszünk a Megtermékenyítési Testületnek, mert azt mondta a Főnök, hogy mindjárt eljön a mi időnk, s akkor mi is kedvünkre szórakozhatunk, na! S akkor majd találkozunk, kisanyám s jól megtekerünk, bizony, nyehehe.

- Kötve hiszem.

- Ugyan már mért, cicuska?

- Azért, mert több kritériumot is teljesíteni kell ahhoz, hogy a Testület tagja legyen a disznónak fia. Egyrészt jó fajtájú, vagy épp fajtiszta. Másrészt életerős. Harmadrészt meg virilis kell legyen. Ti meg, csórikáim, korcsok vagytok, csontra hízottak és ki is vagytok herélve. Fasz nélkül pedig, hogy ti is megértsétek: se itt, sem ott nincs élvezet, meg persze malac sem.  Tudjátok, a disznóval csak egy dolgot lehet csinálni a Főnök szerint és azt is kétféleképpen. Ártány sertések esetében az illetőt vagy a magja miatt tartják, hogy effektíven hozzájáruljon a sertésállomány növeléséhez, majd mikor lejár az ideje: megeszik, vagy-ha heréltekről van szó- fejük direkt a lábosba kerül.- mondta halk, búgó hangon Koca Mámé, majd csendben, a riszáló farával meg a hullámzó szalonnáival egyetemben dicsőségesen elvonult, közbe-közbe aggódó pillantásokat vetve a méregdrága karórájára. A szegény kis ördögök meg nem tudtak szólalni a meglepettségtől.

Tanulság? Még itt sincs. De hamarosan, ígérem.

Modern fabula. 1. Hímsovinisztáknak.

„fabula docet et delectat!”

Egyszer egy hím házisertésnek, nevezzük csak Kannak, elfogyott az elemózsiája. Hiába rájmolta ki a fél spájzot, hiába kutatta ki a pincét, hányta szét a gabonást: egy fia elemózsiát sem talált. No, hát itt nem volt mese, el kell menni bevásárolni a szupermárketbe. No, bevágtatott hamarjában a konyhába és a lógó szekrény felső polcának a bal sarkából elékotorászta a pénzzel tömött borkánt. Nem az volt a baj, hogy nem volt pénze, csak fenemód dög volt szegény mindenben, így bevásárolni is. Mindig várt az utolsó pillanatig vele. El is indult kanunk s mivel nem volt nagyon beszédes, sem valami igen barátkozó-típus, elég gyorsan lebonyolította a bevásárlást. Megtömött három olyan nagy, rózsaszín, visszaváltható hársszatyrot, mind-mind különböző színű és csillogású csomagolásba öltöztetett műanyag elemózsiával. Modern időket élünk: most ez a divat. Hazafelé körmölve azonban úgy elfáradt, hogy majd összeesett, hiába- a műanyag sokat nyom. Főleg a szívén. Ki is lógott rendesen a nyelve neki, úgyhogy elhatározta, hogy az egyik fagyikát, ami szintén csicsís csomagolást kapott még friss termék korában (két hónapja.), elszopogatja nyugodtan, szétnyúlva egy parkbéli padon.

Nem is lett volna semmi baj, ha a szomszéd padra nem kuporodik fel két süldő nőstényke, akiknek be nem állott a szájuk, folyton túlröfögték egymást. Valami ilyesmit hallhatott kanunk, fagylaltszopogatás közben:

- Te, figyelj, figyelj már na, kéééépzeld, én kaptam a Főnöktől egy eredeti szánkótalp-jelű Győzelemcipőt. Olyan faszányosan talál a csülkömre, hogy az már szinte orgazmus! A múltkor is, figyelj, mikor elmentünk egy eredeti Ládidász üzletbe, na, ott is vett nekem, kééépzeld, vett nekem egy róóózsaszín tréncsifelsőőt, röff, meg meg még egy rózsaszín fülvédőt is! Azt mondta, röff, hogy ha ilyen jól hízok még más tök kúúl cuccokat is fogok, kapniröff...

- Igenigen... De képzeld nekem mit vett a mi dráága Főnökünk, az Isten áldja meg a drágajószentnevétneki! Kaptam tőle egy eredeti Sziwaccs karórát, beépített kalóriaméterrel, ami mutatja, hogy hány kalóriát falok fel per méter a nagyvályuból. Csak be kell ütnöm, hogy mi van éppen menün s ő, a Sziwaccs mindent kiszámít, ráadásul fejben! Mikor megkaptam, majdnem magamrapisiltem az örömtől! Nyüszítettem is a fülébe, hogy könnyezett bele az örömtől! S azt mondta, hogy ezt azért, mert a legjobbak között vagyok s súlycsoportomban. S még mit kaptam tőle, nna mit? Hát egy fülbe-orrba-szembe-szájba egyaránt jól mutató Szarovszki-gyémántot, akkora, mint a jobb csülkömön a köröm, ni. Apropó köröm: tetszik a mániküröm? Tegnap csináltatta nekem.

- Óóó, és milyen jó színkeverék. Sárga, meg zöld, meg lila, meg ékszín, meg szürke, meg... az milyen szín is?

- Ehh, te butácska. Az baaraack!

- Ja, igen. Eszembejutott.

- Napersze. Más színek nem voltak, gondoltam tétetek mindegyikből, hadd dobjon fel a színkavalkád, egyrészt mert a gyémánthoz akarok hasonlítani (Sic!), másrészt mert megérdemlem, hisz úgyis olyan szép meg színes egyéniség vagyok.

- Dedede- rajtam nem vettél észre semmi furcsaságot, kedves?

- Megnőtt tán a füled?

- Nem.

- Akkor az orrod?

- Nem! De az orromba nyocvan karátos aranykarika lóg a nevemmel, látod?

- A-RAN-KA, aha, látom. De nincs is olyan, hogy nyolcvan karátos arany.

- De igenis, van! A Főnök mondta!

- Jaj, aaz más, ha az az áldott disznó mondja, akkor igenis van, bárki bármit mondjon is!

Kanunk nem igazán bírta már a heverészést, egyrészt mert nyomta már az oldalát a pad deszkája, másrészt mert idegesítette a két süldőnek a röfögése, nyüszítése. Elindult hát hazafelé. De, ha már úgyis a két süldőcske mellett vitt el az útja odaszólott a kettőnek:

- Na, mi van, jércukáim, pletyka, pletyka?

- Mit akar maga, vén kujon? Úgysem állunk meg magának. Nincsen tavasz, jó, s különben is: vén maga a baszásra.

- Én, jércukáim, nem vagyok vén még semmire, ezt bizonyítja az is, hogy még élek. Tavasszal megint beállok, én is tagja vagyok a Megtermékenyítési Testületnek. De veletek nem igazán hiszem, hogy találkozni fogunk.

- Mért, meg akar addig halni, röff?- kérdezték kuncogva a szemtelen süldőcskék.

- Nem- mondta széles vigyorral kanunk- nem, jércukáim. Hanem azért, mert tavasz előtt mi van? Karácsony van. Meg Szilveszter van. Ti nem fogjátok megérni a tavaszt.

- Mit beszél?!? Gondolja, hogy épp minket fog hagyni levágni a drága Főnök, épp minket, hisz annyi ajándékkal lepett meg, hogy sokkal...

- A disznóval csakis egy dolgot lehet csinálni az emberek szerint és az is csak két-féle képpen, attól függően, hogy eme-e, vagy ártány az illető. Az eméket vagy megbaszatják, s malacoztatják, s utána megeszik, vagy direkt megeszik. Ti olyanoknak néztek ki, akik hamarosan tálcára kerülnek, sülve, szájukban egy sült almával. A malacozni-valókat  nem kényezteti ennyire. Sejtem, mit gondoltok, de nincs kivétel, nincs apelláta, hisz a disznótor senkinek sem erőszak, s ugyan kinek jutna eszébe a döglött disznót kérdezni, azt a disznót, akinek most húzták ki frissen a torkából a kést? Kinek, hm? Így van. Senkinek.

- De uram, kikérjük magunknak! Ön viccel, ön hallucinál! Feljelentést teszünk a Főnöknél!

- Tegyetek, jércukáim, tegyetek. Két évig még semmi bajom sem lesz. Utána levágnak majd engem is, s megesznek. De nektek kampec, talán már ősszel, de lehet, hogy csak a télen. -mondta kanunk s azzal el sem búcsúzva, ráérősen hátat fordítva elindult hazafelé, hátán a műanyag-elemózsiával.

Tanulság, mint az igazi fabulákban? Miaz, hogy mint? Ez egy igazi fabula! S lesz tanulság is. Idővel.