A két fabulának, hogy mégis bár pofára, azaz szerkezetileg fabulának lehessen nevezni: tanulságosnak kell lennie. Úgy legyen hát. Próbáljuk meg.
A két kis fabula egy tételmondatot próbált érzékletesen felvezetni, és időt is hagyott az emésztésükhöz neked, Kedves Olvasó. Olyan fajtát, amit nem skandálni kell, de csengenie kéne a fejekben, kaparnia a fülekben, mert mintha olyan időket élnénk, megint, amikor tenni kellene valamit. Önmagunkért, nem másért. Jöjjön hát a tanulság: a disznó, ha disznó lehet értelmes, lehet buta, lehet ízléssel rendelkező vagy abszolút tucat-lény, lehet komoly, avagy ledér, lehet forradalmi gondolatokat tartalmazó koponya és lehet a saját hülyeségeibe belefojlott ipse... ha disznó a disznó úgyis lábosba kerül.
Jelen emberi civilizációra már nem érvényesek a természetes szelekció törvényei. Mindegyik, minden egyes egyed életben marad, amíg termel, amíg potenciál van benne, hogy hasznára van-kinek/minek is?- a KÖZÉRDEKNEK. A közérdek az a kis maroknyi ember, aki a vágóhidat igazgatja és ahová minket, emberi sertéseket, beszállítanak, ledarálnak, kicsontoznak, kikilóznak. Tápláléka leszünk a világ eljövendő sertésáldozatainak, akikből ugyanúgy táplálék lesz idővel, a náluknál újabb generációk számára. Mindezalatt valakinek, valakiknek egyre több pénzük lesz. Ami, mint tudjuk hülyít. Tohonyít. Degenerál, dehumanizál. De kit érdekel, végül is... nem olyan rossz sertésnek lenni. Kevés a felelősség, nagy a nyugalom. Könnyű, vidám, boldog, eceterá az élet.
Felébredni nem akkor kell, mikor már a testünket hasogatják.
Felébredni akkor kell, mikor lehet még tenni annak érdekében, hogy ne egy mikrocsip-szám legyek egy monitoron, mert a bőröm alá be van téve egy folyton közvetítő jeladó.
Amikor még van erő és akarat tenni valamit, akkor kell felébredni.
Gratulálok, kedves Olvasó a teljesítményedhez, miszerint idáig elolvastad szörnyű és csapongó irományomat. Ezért jutalmat kapsz. Nem, nem kutyafalat, annál sokkal több. Információ. Olvasd el, emészd meg figyelmesen, kellő éberséggel, mert ez az a közmondás, aminek az emberek életében tettek alakjában bizonyítania kéne a közösség, az emberiség felelősségét, felelősségének hatalmasságát otthont adó bolygója iránt. :
A mikor: most van.
PS. én (t.i. a firkász) nem akarom megmondani, hogy mit tégy, mit ne. nem vagyok senki olyasvalaki, akinek teljes hatalma volna valami felett is, hisz önmagam fölött sincs hatalmam. én írok, leírok gondolatokat, mert muszáj, mert ösztönöz valami, hogy megtegyem ezt. mert ezt látom, mert ezt érzem s így kell megosztanom veled. és mert egyedül senkik, összefogva, összetartva a mindenki vagyunk, lehetünk. ne ítélj meg hát, vagy csak egyszerre önmagad megítélésével. köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése