Kertben, a
csendben, a
suttogó estben, a
zöngés, zörgő lombok alatt
fejemre röpült egy kolozsvári kalap.
Karimája széles, mégsem zavaró,
belseje meleg, kellemes, takaró
puhaság minden érintése, fénye.
S egyszercsak az
estben, a
kolozsvári csendben, a
park mélyében hirtelen
elhussant a kalap.
Volt-nincs-féle kolozsvári kalap
volt, s eltűnt egy pár óra alatt.