Mindennapok tortáján a hab:.

Mindennapok tortáján a hab:.

Keskeny fűszálak  falak tövében.

Gondolatok, hosszában s széltében,

kezetlen mosolyok és igen

éber ölelések, akár.

Egy tányérkán gőzölgő

diós sütemény,

melléje kávé. Keserűn.

Feketén.

Sötét pincében

nedves körték éle

anyám szemében egy

nevetés zöld fénye:.

Íz a számban,

illat a levegőben,

a létezés maga.

Talpig fehérben és

talpig feketében

a napok árnyéka

közt vidáman oson-

és megpihen, igen,

a boldogság, lábát lógatva

egy kerten, egy padon, egy

zörgő, ócska villamoson.

halk időszerkezet:.

kétlábonjáró altató

A kezedben van a hatalom.
A pipacs vöröslő fénye
a állandó vonzalom
a magány kongó ima-kerékje.

Fényes egek, ég-szerkezetek
mezeje alatt egy elmaszatolt táj.
Tudod: nem is biztos, hogy a mában
muszáj legyen minden, ami fáj.
Az égen a csillagok közt remeg
a hitek hidegen lüktető lidércfénye
mohón ciripelő vad tücsökrengeteg
lent-fent az impozáns éji béke.

Fűzfákat fúj a szél. A szomorú lomb
kacsintva villantja a lepel-eget elé
addig egy kéz... a szoknyán pattan a gomb
s világít elősejlő öled matt fényképe.

Az éjszaka mozog.
A csillagok mind megbolondultak.
Zörög az erdő. Táncol a domb.
S mi nevetünk, mi, a nyomorultak.

Hajnal is lesz.
Egyszer.
Talán.
Majd.


Most aludj.
Pihend ki a bajt.
A holnap, meglásd:
fájni fog. Megint.

nyugalom, semmi pánik, csak vakációt kaptak a gondolataim. mint általában ilyenkor: leisszák megukat, teleszívják magukat szivacs módjára a világgal-

aztán kicsordulnak belőlem. idővel. tehát mégis oka van a hallgatásnak.
;)