szombat, május 07, 2011

1. bennem.

.. éjszaka van. nem mindig. most éppen nincs. azért tudok írni róla. de amúgy van (idebent).

Az idebent (helyenként) lévő éjszaka kegyetlen. nem engedi meg a színek létezését. nem-színes világot teremt hát és közben nagyon vigyáz az élekre. az élek fontosak, a formák, a homorú vagy domború alakok. meg az is, ami belőlük látszik (már/még). ez a világ a hiányos (képi) információk világa. merthogy hangok sincsenek. ami van: monokróm képek és a hangok hiánya. vannak, akik egy ilyen világ elképzelése folyamán alig észrevehetően felsóhajtanának: szörnyű egy világ. pedig ez a világ: maga a nyugalom. gondoljunk csak bele: ami látszik- az van. ami nem látszik: az nincs. persze semmi sem zárja ki, hogy a leszből nemlesz lesz, illetve hogy a nemlesz lesszé válik. ez a lét-nemlét itt olyan bagatell dolog, kérem. senkit sem érdekel, hogy valami épp van, vagy épp nincs, itt az összkép a fontos. a következő pillanatban akár lehet is, de ha nem a rá következő pillanatban. vagy valamikor. mert minden lesz valamikor. persze tudjuk: minden nemlesz egyszer. vagy többször (itt ugyanis attól függ, hogy a lesz mennyit bírja a nemlevéseket- és nem attól, ismétlem megint, hogy meddig).

fények is vannak, amik folyton-folyvást mozognak. élnek. nem egy fényforrásról van szó. nem. fényről. ez kérem a tiszta szemlélés világa. a színek sem korlátoznak. csak az alakokra kell és lehet figyelni, mondja itt minden, csak a formákat érdemes csodálni. az árnyék- és fénymintákat. a részben az egész nyomait, illetve az virtuális (értsd: soha teljességében meg nem nyilvánuló) egészben elhelyezhető részeket. mivel ilyen könnyű dolga van annak, aki itt, ebben a sötétségben él könnyen a világ részévé válhat. mert az egyén nem a világ (ha a világról tud gondolkodni), ugyanakkor a világ sem ér hozzá az egyénhez. kommunikálnak, de sohasem tapintás útján. ha a valaki valamivé válik- bekebelezte őt a világ. úgy, mint anya a gyermekét, veszély esetén: kebelére szorítja és körülöleli. és akkor már nincs én, meg ő meg akárki más. akkor csak vagyunk van. s nekem is lesz (vagy nem lesz) élem, formám, vonalam. és akkor én is leszek (nem leszek). s nem lesznek (lesznek) gondolataim, amikkel változtatni akarnék vagy tudnék az éjszakán. vagy leszek, vagy várni fogom, hogy legyek. s boldog leszek, lennék, lehetnék, hogyha mindkettőt tehetném.

akkor már nem is lennék én.
akkor (már) nem is lennék.
akkor (már) nem (is).

Nincsenek megjegyzések: