szombat, május 07, 2011

5. bennem.

.. volt egy parázna, merész suttogás, ami beette magát a fejembe.

női hangja volt és édes, ölelni hallatszott vele az éjszakát. általában álmomban szólít, olyankor mosolyogva ébredek. ha hangjával megölel melegebbek lesznek az amúgy nyirkos falak, folyékonyabbak a csendek, színesednek tőle még a monokróm gondolataim is. nemesen egyszerű, nincs túlöltözve hozzám, hisz teste sincsen. lebeg és fülembe cseni magát. hangja nyugalom.

amikor valami kisebbről (folyton kategorizálnunk kell, hogy életben tartsuk a hatalom tudatos kontrolljának a képzetét) kiderül, hogy valójában tényleg kicsi, ám mégis valahogy fölöttem (fölötted, fölöttünk) létezik: az egy csodálatos jelenség. egy tiszta állapot. elég kicsi, hogy vigyázhass rá, hogy megvédhesd de ugyanakkor nagy is, hogy biztonságba érezhesd magad (mellette). s így valahogy már nem is a méret számít, nem a paraméter meg a kaliber, hanem az egymás iránti, illetve egymásban fellelhető énnek a vanja (vagy a nincsenje).

azt hiszem ezen múlik a szeretet.
azt hiszem ez (is) a szeretet.

Nincsenek megjegyzések: