.. egy halál van.
velem született.
annyi idős, mint én, úgy néz ki mint én és azt szereti, amit én (is) szeretek.
homályos.
születésemkor csak egy folt volt. egy nagy, fekete folt. azóta sok idő telt el. több tíz év. egyre élesebbek a kontúrjai. egyre jobban hasonlít rám. velem eszik, velem alszik (én mindig a halálommal alszom, szoktam mondani, ilyenkor betegnek, morbidnak vagy groteszknek tartanak az emberek. vagy lehetőleg mind a háromnak, egyszerre.). velem lézeng a szamos-parton. velem rohangászik a városban, embereket kerülgetve, mert velem együtt szokott késni is. velem fénylik, mikor halottak napján gyertyát gyújtok nagyszüleim sírjára. velem szerelmes, vagyis velem együtt szeretne az lenni.
egyre élesebbek a körvonalai. én nem a szarkalábaimtól félek, mint oly sokan mások. én a halálom körvonalaitól. hogy élesednek, attól.
egyszer olyan éles lesz, mint amilyen éles most én vagyok. akkor odajön hozzám, megölel, egymás szemébe fogunk nézni és én átváltozok egy folttá. egy nagy, homályos, fekete folttá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése