alternatív gondolatok alternatív hajnalokon.

Kereveten sebezem meg meleg tekintetem. 
Szégyen és láz: póráz a világ s Isten a kutya
szemérmetlen barna szemed szerényen rám emeled
s ütsz és versz és szeretsz és átkozni merészelsz.

Én nem hallottam madárcsicsergést ezer éve már,
megkövült szíved repedései közt víz sistereg: 
élsz. Dobban egyet a kő s a kéreg és a méreg 
eltűnik, belecsobbanva az idő csábosan-keserű
vortexébe.

Kint majálist ülnek a részegek- ez a nap is ugyanolyan,
csendben röpül a délután, vele te is, vele mi is, mindannyian.
Hallgatjuk, mi is volt tegnap, közben holnapra gondolunk,
és a Ma röhögve elrohan elmerengő hátunk mögött.

Észre sem vesszük és meghaltunk.
Hát nem szép az élet(főleg ha nem éled)?