Óda(?) a törött képhez
És eltöretettél. A sors beteljesedett.
Emlékszem,mikor pici voltam,s rohangásztam körben a házban,
Levertelek téged, szeleburdin, égve a gyermeki lázban,
S nem vettelek észre. Csak boldogan röppentem tova,
S elrabolt ottonról az élet, ez a fura, véres, komor iskola.
Elfeledtelek. S annyi éven át
Te ott feküdtél s vártad, hogy fölvegyelek.
Üvegcserepeid csak szorták a napot
S csörömpölésed még viszhangozták a termek.
Most csönd van. Por. Halál. Éjszaka.
Én sétálok a meztelen szobákon át,
S keresem boldog gyermekkorom
Dinamikus, megértő és napfényes otthonát.
Te még ugyanott fekszel.
Eltörve, a telefonasztal alatt.
Szemeidben a magány csöndje.
Rajtad kivűl mindenhez por tapad.
Minden halott.Csak te élsz még.
Élénken figyelem formád, alakod...
S felidézem azt, mikor eltörtelek,
Felidézem azt az átkozott napot.
Kavarognak az emlékek.
Szemem előtt a mult bár mindent eltakar,
Zubognak, csipnek, fájnak és égnek.
Én dúdolgatok a halott képárnyakkal.
Mi lett volna, ha nem törlek össze,
Ha nem halsz meg, ily hirtelen?
Hozzádérek, s kibuggyan a vérem
A még mindég siró üvegcserepen.
Csöpp...egy csepp...Egy bűn a sokból...
Csöpp...itt még egy, s folyik is tova.
Ő meg néz. Vádlón. Keseredten.
Szédülök...pörög a szoba!
A vérből arcok lesznek.
Életem kisérő álarcai.
Halottként sűrűn körbevesznek.
Suttrogásuk a mélyből hallani...
S én, szédülve bár, reszketve, izzadva
A képhez kapok önkivületemben.
De az elúszik az időben...de hova?
Köddé válik a végtelenben.
S itthagy engem. Végleg itthagy engem.
Reggel van. Megvirradott.
A ház, a szobák ugyanazok.
Ugyanúgy poros, ugyanúgy aszott.
Keresem őt. Nincs. Tényleg elhagyott.
Vér. Vércsepp. Vércseppek mindenütt.
Nesztelen mállanak a dohos falak.
Későre jár. Valahol omlik a füst,
S délre húznak a siró madarak.
Későre jár. Én is elmegyek.
Elhivnak az újabb szamárpadok;
A sötét folyók és széditő hegyek.
De nevednek árnya bagyadtan a lelkemhez fagyott.
Multunkból fakad a jövő. Az élet megállithatatlan;
Bár sokszor szeretnénk eltűnni a néma, álmos alkonyatban.
kedd, 2006. május 9.
És eltöretettél. A sors beteljesedett.
Emlékszem,mikor pici voltam,s rohangásztam körben a házban,
Levertelek téged, szeleburdin, égve a gyermeki lázban,
S nem vettelek észre. Csak boldogan röppentem tova,
S elrabolt ottonról az élet, ez a fura, véres, komor iskola.
Elfeledtelek. S annyi éven át
Te ott feküdtél s vártad, hogy fölvegyelek.
Üvegcserepeid csak szorták a napot
S csörömpölésed még viszhangozták a termek.
Most csönd van. Por. Halál. Éjszaka.
Én sétálok a meztelen szobákon át,
S keresem boldog gyermekkorom
Dinamikus, megértő és napfényes otthonát.
Te még ugyanott fekszel.
Eltörve, a telefonasztal alatt.
Szemeidben a magány csöndje.
Rajtad kivűl mindenhez por tapad.
Minden halott.Csak te élsz még.
Élénken figyelem formád, alakod...
S felidézem azt, mikor eltörtelek,
Felidézem azt az átkozott napot.
Kavarognak az emlékek.
Szemem előtt a mult bár mindent eltakar,
Zubognak, csipnek, fájnak és égnek.
Én dúdolgatok a halott képárnyakkal.
Mi lett volna, ha nem törlek össze,
Ha nem halsz meg, ily hirtelen?
Hozzádérek, s kibuggyan a vérem
A még mindég siró üvegcserepen.
Csöpp...egy csepp...Egy bűn a sokból...
Csöpp...itt még egy, s folyik is tova.
Ő meg néz. Vádlón. Keseredten.
Szédülök...pörög a szoba!
A vérből arcok lesznek.
Életem kisérő álarcai.
Halottként sűrűn körbevesznek.
Suttrogásuk a mélyből hallani...
S én, szédülve bár, reszketve, izzadva
A képhez kapok önkivületemben.
De az elúszik az időben...de hova?
Köddé válik a végtelenben.
S itthagy engem. Végleg itthagy engem.
Reggel van. Megvirradott.
A ház, a szobák ugyanazok.
Ugyanúgy poros, ugyanúgy aszott.
Keresem őt. Nincs. Tényleg elhagyott.
Vér. Vércsepp. Vércseppek mindenütt.
Nesztelen mállanak a dohos falak.
Későre jár. Valahol omlik a füst,
S délre húznak a siró madarak.
Későre jár. Én is elmegyek.
Elhivnak az újabb szamárpadok;
A sötét folyók és széditő hegyek.
De nevednek árnya bagyadtan a lelkemhez fagyott.
Multunkból fakad a jövő. Az élet megállithatatlan;
Bár sokszor szeretnénk eltűnni a néma, álmos alkonyatban.
kedd, 2006. május 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése