kedd, augusztus 19, 2008

hajal előtt. éjfél után. magány közben.


Csöpögnek néha az álmok: cukorka az éj és én halk élvezettel szopogatom. Beleemlékezek az ízekbe, ők súgnak szerelmet minden ízlelőbimbóm füle mögé, közben az égen sápadt holddal táncot rop egy felhő. Altokumulusnak nevezte magát. De szerintem csak nagyképűsködik.
Halkan surran a lombok közt a Nyár, Emlékeket locsogtat szét fölöttünk. Az Alvók fölött. Az Álmodók fölött. Azok meg hulahoppos pörgéssel sikongatnak akrobata mutatványokat a Csendesek kisagyába, amitől izzad a test és lejön a takaró, semmit markol erőszakkal a kéz és sikolt a száj, hogy "nem!NEM!nem!" vagy "igen!IGEN!igen!". Amitől párát karcol a lehelet a plafonok pókhálós sarkaiba.
Torony a város fölött, karcsú, szexi és fallisztikus benyomást keltő, mégis(?) kellemes nézni. És rádborúl és betakar beton testével és vörös jelzőfényei felhevítik az érzelmeidet, amitől csöpögnek néha az álmok és még az éj is cukorka, bizony, és én akkor halk élvezettel szopogatom...

5 megjegyzés:

Vera Linn írta...

csoki :D

kiscsuri pinduri írta...

cukóóóóój!!!:D :P

Vera Linn írta...

fehér, kristályos, piros, eperízű, sárga, savanyú, éjkék, keserű

kiscsuri pinduri írta...

a kásárűű az medvecukor. szeretem. érdekes a illat a szájban. utána.
:D

Vera Linn írta...

lol