kedd, augusztus 12, 2008

alternatív gondolatok alternatív hajnalokon.



Kereveten sebezem meg meleg tekintetem. 
Szégyen és láz: póráz a világ s Isten a kutya
szemérmetlen barna szemed szerényen rám emeled
s ütsz és versz és szeretsz és átkozni merészelsz.

Én nem hallottam madárcsicsergést ezer éve már,
megkövült szíved repedései közt víz sistereg: 
élsz. Dobban egyet a kő s a kéreg és a méreg 
eltűnik, belecsobbanva az idő csábosan-keserű
vortexébe.

Kint majálist ülnek a részegek- ez a nap is ugyanolyan,
csendben röpül a délután, vele te is, vele mi is, mindannyian.
Hallgatjuk, mi is volt tegnap, közben holnapra gondolunk,
és a Ma röhögve elrohan elmerengő hátunk mögött.

Észre sem vesszük és meghaltunk.
Hát nem szép az élet(főleg ha nem éled)?


4 megjegyzés:

Vera Linn írta...

Gyere haza. Kezdek aggodni miattad.

kiscsuri pinduri írta...

ahamm.. a verset újraolvasva én is aggódnék:D. semmi baj. tudod: ami kijön az nem ártalmas. de ami bennmarad, aaaaz... sötöbö;)

Vera Linn írta...

:) igen, neked is igazad van, de ...

kiscsuri pinduri írta...

igen, tényleg, azonban... :P:D:P;)