kedd, június 17, 2008

részletek. nők. életek?- 1


„... nem segítene megkeresni a fiamat? Nem tudom... nem emlékszem, hogy hol vesztettük el egymást. Egyszer volt egy krízisem... hogy?Jah, igen, itt, Stuttgártban. Azóta nem találom... igen, a nevére emlékszem: Sven Kommernek hívják.. Egyetemet is végzett... hol is? Hamburgban vajon... nem, ott járt iskolába.. Lipcsébe akkor... már nem is tudom. Nem tudom, hogy hány éves. Nem azt sem tudom... nem...” üti a homlokát elkeseredetten, szomorúan, és beletörődötten és nagyon, nagyon öregen- „ tudja: ezek az orvosságok... nem emlékszem semmire... nem, az ápolók sem tudják. Nem, ők sem... nem, azt sem tudom, hogy mikor volt az esküvőm. Csak ősz volt, arra emlékszem, és nekem olyan hosszú, fehér... hogy? Nem, nem tudom, hogy hány éves lehettem”-sóhajt, nagyokat pislogva. Egyedül van. Senki sem veszi számba. Még én sem. De mosolyog:- „ tudja- nagyon jó gyerek volt... de amióta az a krízis... és nem emlékszem semmire.. szeretném már látni... mielőtt... hogyan, kérem? Nem: azt sem tudom, hogy mikor született. De Sven Kommernek hívják s egyetemet is végzett... nem is tudom, hogy mérnökit-e, vagy esetleg valami mást. De Hamburgban voltunk, arra biztosan emlékszem... vagy nem? Nem... ott járt iskolába. De akkor hol is járt egyetemre? Emlékszem: tavasz volt...”

1 megjegyzés:

Vera Linn írta...

Ez olyan mint egy tukor, akinek van fule hallani es ... meghallja.