kedd, augusztus 12, 2008

tartsd meg...




…a játékaidat! Nekem is vannak, tudd meg! És szebbek, mint a tieid, mert ezek az enyémek. És én szeretem őket. Nagyon. 

 Valamikor, egyszer, kölcsön adtad a tieid. Megosztottad velem. Finom volt, és meleg: élet volt bennük, hisz együtt játszottuk a naaagy, közös játékot, a Mindenki Játékát, a Valóság és a Komolyság határain túl. Messze, messze, a határok mögött. És szerettelek, mert adtad őket, és te is szerettél, mert megosztottad velem. Én is adtam neked, de nekem nem volt sok: én szegényebb vagyok. Nekem nincs sok játékautó, bár mindég szerettem volna egy naaaaagy gyűjteményt, sok csillogó kanyarral és tiritarka papír-tömegekkel, meg hangokkal, zörgő kicsi hangfalakkal a sarkokba beépítve, hogy zörögjön, míg kifogy az elem, s akkor újat kapjak, és megint zörögjön, míg ismét cserélni kell. Igen. De nem volt. És öleltelek és pusziltalak, mert megérinthettem őket, a kicsi picike, parányi figuráidat, és hasalhattam és csodálhattam és történeteket találhattunk ki, hogy most ez a sárkány(bár szegénynek a hivatása búvár lett volna, csak elkopott az arca kissé), és ő fogja rátelepíteni magát a kincsre(néhány rozsdás anya, meg csavar) és a királynő(egy komcsi időből a tömeg-négerbaba) meg segítséget vár a szuperhőstől(egy darázsból átalakítható robot). Vagy űrkaland, vagy átdolgozott Dzsungel Könyve... ami épp soron volt.


Egyszer csak nem játszhattam többet. Nem engedtél. Kizártál, mint az Elsőket a paradicsomból a hosszúszárnyú kardos, és én magányos lettem. Színeim kifakultak s zakatolt a Csend. Hideg volt. Sokat fáztam akkor.


Aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy játékot készítek. Fa volt nekem az anyag, meg drótok, meg moha és kő. És téglacserepek is melléje. És alakult a város, a világom, a mini világegyetem. És életre keltek a színek, ismét, és nevettem én is, újra. És már nem is fáztam olyan nagyon. A Játékok már megismertek, megszerették a bogaraimat, a kézmozdulataimat. Az életemet, annak módját. Simulnak, hajlanak már. És nem félek. És nem rettegek. Tudok már adni. És az én játékom értékesebb is, tudd meg, na, mert én csináltam, mind, egy szálig. Nekem meg kellett dolgozni érte, minden apró csavarért, minden egyes drótszál-csavarintásért. És ezeket többet lehet koptatni, mert jobban bírják a strapát, mert szeretet bogozza őket össze, körbe-karikába. 


Talán játszanál még velem. Talán már unod a játékaidat, mindahányat, a csillám-csodák ismerős virítását. És akkor megkérdeznéd, hogy esetleg nem-e... és nem tudom a választ. De „nem”-re áll, mindenképp. A szemedbe fogok nézni, és addig nézek bele, amíg könnyezel, hogy lássam: mit rejtegetsz. És miért.


Valakivel játszani fogunk. Tudom. Érzem. És készítem is a játékaimat. Tisztítom őket, csiszolom, porolom. Rendesen nézzenek ki, ha... 

Hahóóó! Hallod? Várlak. 

  Gyere.


13 megjegyzés:

Vera Linn írta...

ne varj, keress. a lanyok varnak.

Vera Linn írta...

hetek ota probaltam megirni ugyanezt. vagy nem is, csak valami hasonlot, vagy valami egesz mast, valami olyat ami ugyanilyen, ami ugyanez.

Vera Linn írta...

ja es a kep, az nagyon tetszik es ennel sokkal tobb. sikerult megmozditson valamit bennem.

p. kiscsuri írta...

keresek, galambom. keresek. de neten cseppet macerás. idegen kultúrák lányai között meg.. de ezt úgyis tudod

p. kiscsuri írta...

a kép nekem is tetszett. nagyon. rég készült, s oszt most ez ugrott be, miközben írtam. nem várok, ne félj. de itt igen. még most. még egy kicsit. oszt kezdődhet a vihar. megint:))

Vera Linn írta...

:)

kéz léna írta...

Es ha te csak jatszani akarsz, igazan, akkor biztos, hogy majd jon. Lehet fiu. Lehet lany. De akkor mar ugyis mindegy, mert ha valaki elindul, ugyis csak akkor megy, ha o is magakesziti a jatekait es megorul, hogy leporolhatja oket vegre. Azt meg nem keresheted, mert az olyan emberek nem mondjak meg mindenkinek,.. . Ugyogy csak varj. Mert itt a kigyo a farkaba harap.. ;>

Névtelen írta...

nemnemnem!
EN varlak.(nem mostantol, s nem tegnaptol...valami sokkal hosszabbnyi ido ota. Ido? az nem is ido mar. esetleg a neve, de annal sokkal melyebben kell keresni.na.)

p. kiscsuri írta...

nocsak(ez nem az író, de a játszani vágyó)...
nocsak.
:)

Névtelen írta...

hm.
nos, én mindkettőjüknek üzen(t)em.

Névtelen írta...

arra nem gondolt író úr, hogy valaki folyton azonosítja szereplőivel, s ezáltal megszereti (önt)?

p. kiscsuri írta...

többek között erre(is)(folyton) gondolok, kedves névtelen olvasó. és frászom van tőle. mert az olvasott az bármi lehet az olvasónak, megtartva megírott önmagát, de kibővítve személyiségét az olvasó fantáziájához mérten. én, az író... én csak én lehetek. és fantáziától függetlenül. szóval: szarügy.
:)

Névtelen írta...

til-ta-ko-zom!
és nemcsak, haaneeemmm:

MEGNYUGTATOM: -óóóriási közhellyel-:))
nyugodtan írjon csak tovább. aminek be kell közetkeznie, úgyis bekövetkezik.

tehát: "bármily szar is ez szerelem"...
-is lehet, ahogy a nóta mondja.szerintem abszolút ez a mondat.nekem nagyon tetszik.pont.