Szőlőindák pajkos rejtekében,
rejtélyes venyigék kéj-leple alatt
beléd hatolok. Tested szememmel megidézem
te blokkos nimfa, te sudár alak.
Szőröm égnek áll, szarvam is mered;
falloszom pőrén testednek integet
s aszfalt-világtól elbújt szodomita világ
ontja ízes, vad nektárok borát.
Buja bájaid lágy fénnyel oltva
szűk sugárban pergeti mézét a nap-
testednek lankás tájait ki-be dorongolja
egy betonszatír, egy szörnyű alak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése