cseppek.

mikor éjjel a koratavasz-csendben kikukkolsz a hűvös éjszakába, megláthatod, ahogyan a szemed előtt a sok kis karc felsérti a ködneka fényéneka csuromsárga bőrét, s fekete tintaként issza bele magát a világ bőrébe. belém is. csak árnyék formájába...





mikor az embernek a fiának a szemeit ilyen látvány fogadja, reggel, hajnalban, koránkorán... akkor az ember fiánakaszeméneka túlsó felén lévő szinapsziskák valami ilyet sütnek ki, a kicsi elektromosan aranyos szikrácskáikkal, hoooogy... vágyak tornya. a vágyaimnak a tornya. avágyak tornyának a valamennyireis elérhatő fizikai lecsapódása. a mi világunkra. az én világomra.




rondó


 csendemben az álmom. álmomban a vágyam. vágyamban az otthonom. az otthonomban én. bennem a csendem.
.