.. mert te sem vagy más, mint én, és én sem mint az összes többi. csendnek hívják és karcol, mosolyt hoz magával. meg gondolatokat. sokat.
hétfő, május 26, 2008
cseppek.
mikor éjjel a koratavasz-csendben kikukkolsz a hűvös éjszakába, megláthatod, ahogyan a szemed előtt a sok kis karc felsérti a ködneka fényéneka csuromsárga bőrét, s fekete tintaként issza bele magát a világ bőrébe. belém is. csak árnyék formájába...
mikor az embernek a fiának a szemeit ilyen látvány fogadja, reggel, hajnalban, koránkorán... akkor az ember fiánakaszeméneka túlsó felén lévő szinapsziskák valami ilyet sütnek ki, a kicsi elektromosan aranyos szikrácskáikkal, hoooogy... vágyak tornya. a vágyaimnak a tornya. avágyak tornyának a valamennyireis elérhatő fizikai lecsapódása. a mi világunkra. az én világomra.
rondó
csendemben az álmom. álmomban a vágyam. vágyamban az otthonom. az otthonomban én. bennem a csendem.
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
ez olyan megnygtatoan szep. azt hiszem gyonyorunek hivjak :)
Megjegyzés küldése