mese. ez is.

Pegéa: de karpotolhatsz valami mas mesevel, mielott lefekszem, mondj egy esti meset
Marton Szilard: voltegyszer, hol nem volt, még cserteszen is túl, de már a ciblesen innen,
Pegéa::)
Marton Szilard: volt egy srác, aki hegyeshegy tetején egyszer, a vasilealexandris csillagég alatt majdnem megcsókolta első szerelmét, aki szemberöhögte őt, mikor a fiucska, alig negyedikes buksival, bevallotta érzelmeit.
Marton Szilard: de a mese nem itt kezdődik
Marton Szilard: itt egy másik mese vége van.
Marton Szilard: a mese elvárásokról szól,
Marton Szilard: s emberi esendőségnek az intenzív jelenlétéről, itt közöttünk, emberek között.
Marton Szilard: a fiucska, aki nem volt buta ám, sőt rendelkezett e ritmusnak olyantán érzékével, mely által hosszú verseket tudott vala megtanulni, s amit, biztos forrásból tudom: most már nem tud.
Marton Szilard: a fiucska szavalni kezdett.
Marton Szilard: s mint Vejnenmöjnen, mikor megpengette a lantját, előtte is szívek nyiltak meg. sikere volt.
Marton Szilard: és hordozták házról-házra
Marton Szilard: versenyről-versenyre
Marton Szilard: évről-évre
Marton Szilard: .
Marton Szilard: neki meg jól esett.
Marton Szilard: törődtek vele.
Marton Szilard: falu szélén nőtt fel, a játszótársai, a húgán kívűl két fogyatékos gyerek volt.
Marton Szilard: nem volt magányos, de soha sem sok emberrel körülvéve.
Marton Szilard: jól esett neki a tömeg.
Pegéa: most erzem megint azt, hogy MORE
Marton Szilard: ám egy szép nap, a napocska eldugta a fejét. fellegek jöttek.
Marton Szilard: esőt hoztak,
Marton Szilard: szívhideget
Marton Szilard: és bánatot.
Marton Szilard: a gyerek...
Marton Szilard: a gyerek egyre csendesebb lett.
Marton Szilard: mosolygott, persze, hogyne mosolygott volna:
Marton Szilard: már nagyon kis korában felfedezte éles szemeivel, amit anyjától örökölt, hogy a felnőttek ritkán mosolyognak. s szint'sohasem szívből.
Marton Szilard: ki tudta szűrni azt az arcot, aki eltakarta búját, bánatát, s
Marton Szilard: megtanulta utánozni azt.
Marton Szilard: ezetúl vézna muszkliai mellett az arcát is tanulmányozta, mind többet-többet
Marton Szilard: s mind jobban-jobban.
Marton Szilard: a szemeire hadd térjek ki még, kicsim, habár látom, hogy álmos vagy...
Pegéa::)
Marton Szilard: a szemei a szülei.
Marton Szilard: apjának a tiszta kékje,
Marton Szilard: anyjának a zöldes sötétje
Marton Szilard: összeölelkeztek a tekintetében.
Marton Szilard::)
Marton Szilard: s valahol a kettő között megállapodtak
Marton Szilard: szerette nézni őket.
Marton Szilard: és a másokét is.
Marton Szilard: felfedezni.
Marton Szilard: de csak jóóóóóval később jön rá arra, amit végülis azelőtt is tudott: azok szinte sohasem hazudhatnak.
Marton Szilard: a fellegek sosem mentek
Marton Szilard: néhol felsercent a nap korongja. egy kalászhajú lány képében.
Marton Szilard: ő volt az első.
Marton Szilard: s ő értette csak sokáig a pöttöm legénykét,
Marton Szilard: bár sokan nyüzsögtek körülötte s ő is sok körül nyüzsgött vala abban az időben.
Marton Szilard: nem tudom, hogy ismered, bogaram, hogy mi az az elit...azok olyan különleges bácsik meg nénik, akik mások, mint mi vagyunk, legalábbis másként néznek ki, de nem mások, csak mások akarnak lenni, érted? na: ő, a fiucska
Marton Szilard: is közéjük tartozott kicsit
Marton Szilard: .
Marton Szilard: de amíg közel került a szavaival, a hangjával a Sokhoz, addig eltávolodott a Kevéstől. akik fontosak lettek volna számára.
Marton Szilard: és akkor elkezdődött. beborult teljesen.
Marton Szilard: mert elkezdte hinni, hogy ő nem csak egyszerűen valaki, hanem ő egyenesen A VALAKI,
Marton Szilard: akinek minden jár
Marton Szilard: aki ügyes
Marton Szilard: okos
Marton Szilard: és akit dicsérni kell
Marton Szilard: és aki fontos
Marton Szilard: nél-kü-löz-he-tet-len
Marton Szilard: aki mondent tud.
Marton Szilard: és akit:... akit mondenki szeret.
Marton Szilard: a fellegek nem engedték át a fényt. s a saját sötétjében nem látott szegény, bizony-biza.
Marton Szilard: és magányos volt.
Marton Szilard: jaj, kicsi szivem, ne legyél soha olyan magányos, mint ő volt..
Marton Szilard: mintha észre sem vették volna őt az emberek.
Marton Szilard: mintha nem is létezett volna.
Marton Szilard: mintha valami undorító maszlag(apaaaaaaaaaa, miaza maszlaaaaaaaaaaaaaaaaaag?!?!????)lett volna, amit csak elsöpörni lehet. és kell.
Marton Szilard: nem értette
Marton Szilard: annyira sötét volt benne, hogy fel nem foghatta: miért történik ez vele.
Marton Szilard: először csak az egyik tűnt ellenségesnek
Marton Szilard: őt rögtön ki is zárta. nem szerette már. csúnya dolgokat mondott róla. s látszott, hogy úgy is gondolja.
Marton Szilard: de jött nem sokára még egy.
Marton Szilard: és még egy
Marton Szilard: és még egy.
Marton Szilard: s látta, hogy néha összenéznek a szülei, a tiszta kék és a zöldsötét, s szeretettelteli szomorúsággal sóhajtanak, mikor gondolják:
Marton Szilard: nem hallja.
Marton Szilard: hallotta.
Marton Szilard: látta.
Marton Szilard: és nem értette.
Marton Szilard: mint egy olyan fránya álom, tudóód, az amelyik annyira meg tud ilyenszteni, emlékszel, a multkor is.. de csak viccel. nem kell félni tőle. csak ilyen ijesztősen viccel.
Marton Szilard: sokáig szineződött a lelke.
Marton Szilard: ott, benn, tudod...óóóóóóóótótótótóótótóótttttnekedííííís! látod? igen póóóntosan ott van!
Marton Szilard: aggy egy puszit. másképp nem fojtatom.
Pegéa: kiss
Marton Szilard: köszönöm. akkor most mehetünk tovább.
Pegéa: habar egy napsugaras mosolyt szivesebben
Pegéa::)
Marton Szilard: egyszercsak valahogy a fellegek elvékonyodtak. s betűzött hirtelen egy fénysugár.
Marton Szilard: s a kicsi fiú megérteni látszott, felfogni, hogy mi is van vele
Marton Szilard: körülötte
Marton Szilard: benne
Marton Szilard: s hogy miért is voltak, vannak azok a felhők ott, messze-fenn, fölötte.
Marton Szilard: MIATTA.
Marton Szilard: akkor nagyon megijedett vala.
Marton Szilard: és nekikezdett gondolkodni
Marton Szilard: törte a fejét veszettül, kiülve a ház tetejére
Marton Szilard: kedvenc fáinak lobjai között,
Marton Szilard: elmerűlve a bürök-rengetegben
Marton Szilard: vagy épp a forró lépcsőkre ülve ki.
Marton Szilard: és figyelt.
Marton Szilard: és figyelt mindent és mindenkit, még jobban, még érzékenyebben, mint azelőtt valaha is. és nem tetszett, amit látott.
Marton Szilard: a tekintetek nem mosolyogtak rája. a tekintetek haragudtak. és gúnyoltak.
Marton Szilard: és akkor bánatában azt mondta: nemtanulok.
Marton Szilard: és nem tanult
Pegéa: pafff
Marton Szilard: vagyis deee, tanúlt, csak nem olyan jól, mint azelőtt.
Marton Szilard: nem akart.
Marton Szilard: számára a jó jegyek egyenlőek voltak a magánnyal.
Marton Szilard: az egyedülléttel.
Marton Szilard: és próbált barátkozni.
Marton Szilard: próbálta visszaszelidíteni magához az elvadított embereket.
Marton Szilard: de ők nem akartak visszaszelidűlni. ők: köszöntékszépen, nagyon jól elvoltak.
Pegéa::(
Marton Szilard: lógatták egymást az orrával a fiucska. de jó idő igérkezett újra.
Marton Szilard: meleg és nap.
Marton Szilard: mert el kellett menjen otthonról. az anyja felpakolta a negyvenlitres, hamuba sült pogácsával telegyömöszölt tarisznyát
Marton Szilard: s elindult a nagyvilágba.
Marton Szilard: egy várban kötött ki, amit kincsesnek neveztek csak az emberek.
Marton Szilard: úgy, maguk között.
Marton Szilard: itt egy olyan mesternél lett kisinas, aki nyelvekkel folglalkozott, s
Marton Szilard: Apáczaicserejánoselméletilíceumnak hívták.
Pegéa::)
Marton Szilard: az volt a jó, hogy senki sem volt otthonról ennél a mesternél.
Marton Szilard: előlről kellett kezdenie.
Marton Szilard: ijesztően hangzik, tudom. meg is volt ő is naagyon ijedve
Marton Szilard: de talpraesett legényke volt ám a mienk!
Marton Szilard: s a két szempár, a tisztakék, s a zöldsötét otthonról is elkisérték őt ide, itt is vigyáztak rá, egyengették útját
Marton Szilard: .
Marton Szilard: négy évet szolgált itt a gyerkőc.
Marton Szilard: és nem felejtette el: a negyedik év égén, mikor magaköré tekintett: embereket látott ott. és ezeknek a tekintetüket.
Marton Szilard: és mosolyogtak.
Marton Szilard: és simogatták
Marton Szilard: és ölelték
Marton Szilard: és nevettek: nem rajta-
Marton Szilard: vele
Marton Szilard: vele
Marton Szilard: vele
Marton Szilard: .
Marton Szilard: és benne.
Marton Szilard: de az övé is megváltozott.
Marton Szilard: szelídebb lett.
Marton Szilard: nemvetősebb.
Marton Szilard: és kicsit: hamis
Marton Szilard: .
Pegéa::D
Marton Szilard: tovább ment(egy-két utcával)hogy a szerencséjét újra próba alá vesse.
Marton Szilard: itt két évet szolgált. sokat tanult azalatt.
Marton Szilard: a meleg tekintetek itt is megtalálták.
Marton Szilard: és ő is, melegével, eme tekinteteket.
Marton Szilard: azóta néha vannak felhők csak.
Marton Szilard: de kicsik
Marton Szilard: és olyan naívan aranyosak.
Marton Szilard: olyan pufik
Marton Szilard: sosem ülnek.
Marton Szilard: a szél, a szeretet, folyton tovább tereli a nyáját.
Marton Szilard: sokat tanult azóta.
Marton Szilard: nagyon sokat.
Marton Szilard: nóde: itt a vége, fusselvéle. ennyi volt. sokáig él. de meghalni is meg fog. szeretné. mésképp nem is tudna élni igazán, ha nem tudná biztosan ezt.