cseréltem az angyalommal. azt mondta: megérte. én nem tudom még.. repülök néhány kört, megcsókolom a csillagokat, s belecsobbanok a végtelen éjszakába még néhányszor. de aztán visszakérem önmagam. nem fázom így soha. de nem is melegedek:)
csilingel a szárnyam alatt egy csillag. rózsaszín tej már a hajnal, távoli lángban ég már a reggel túlsó csücske. az égben a helyemet nem lelvén rásiklok az álmokra, s néhány álmodónak boldogságot csókolok az ajkaira. a tiedre is, kedvesem. üldögélek az ágyszéleken, lelkekkel táncolok s néha belesimogatok a levegőbe: olyankor a bánat árnya könnyeit törlöm.
csend van.
benne még én is alig vagyok. mögöttem az emberi létem két fekete pöttye öleli szárnyamat. hagyom. az is én vagyok. ők is mesét mesélnek. igaz meséket mesélnek..
2 megjegyzés:
:)
Az enyémre is akarok...de a homlokomra, ha kérhetem:) Kislány koromban mindig oda kaptam.
Máskülönben megtanithatnál rá, hogy kell. Szeretnék én is ilyen élményt, mert eleddig csak ördögöcske voltam vagy cifra boszorka vagy bolond, aki kilopja a nénik kosarából az almát és dinnyét tesz helyébe.
Megjegyzés küldése