tükrökön innen és túl:.: Kéz Léna versei-1

kedd, február 10, 2009

Kéz Léna versei-1

balettKa

tizenöt lábujjon járok, pergek
tükörös szememmel magamba rejtlek
tíz darab ujjammal ölellek egészen
gondolatok taktusára szívem játszik ésszel

tudom, nem vagyok, de mégis, mégis
gondolatfonalam világok vezérlik
három-négy-öt lábam levegőben lépdel
szeretlek bolondul, szeretlek egészen

balerina voltam, most már álmod vagyok
szememben angyalok, picikék és nagyok
gondolat-taktusra hullámzik a hátam
neked pörög: szeret négy-öt-hat-hét lábam

1 megjegyzés:

Vera Linn írta...: jaj de jó :) puxa Lénie-nek; 2009. február 10. 11:16

Megjegyzés küldése

"A szavak olyan meggyőző erőre tesznek szert, hogy a megéltnek beléjük kell kapaszkodnia, hogy ne hulljon szét.
Úgy tűnik nekem, hogy a dolgok nem ismerik tulajdon anyagukat, a gesztusok a tulajdon érzéseiket, a szavak a szájat, mely kimondja őket. De ahhoz, hogy a tulajdon létezésünket biztosítsuk, szükségünk van a tárgyakra, a gesztusokra, a szavakra. Minél több szót használunk, annál szabadabbak vagyunk, ugyebár. Amikor a száj használatát megtiltják nekünk, akkor a gesztusok, sőt, a tárgyak segítségével próbálunk helytállni. Ezeket nehezebb értelmezni, ideig-óráig elkerülhetik a gyanúsítást. Így segíthetnek nekünk abban, hogy megalázott helyzetünkből emberi méltóságba váltsunk át, s a gyanútól egy időre megszabaduljunk."

Herta Müller

rugó

"tudásom mozgatórugója, hogy soha nem tudtam semmit, soha nem fogok tudni semmit és soha nem tudhatok semmit, a maga teljességében. miért? egyszerű: mert minden mindennel összefügg, s a háló teljessége nem látható, ha te a háló része vagy, ezüstös pókfonál. ez motivál, hogy tudjak, de úgy, hogy a tudással a hálót világítsam meg, a lehető legobiektívebb módon. nem tudok semmit. és ez így is fog maradni. ahogyan azt gondolom, hogy tudok valamit: becsapom önmagam."
m. sz.