lámpák fényében vérmes csillagok
merednek lapokra
merednek betűkre
fekete-fehér játék, csendben, igen
gondolat-homályban tanuló magányban
libben az illatod
csobog a zamatod
orrokba, torkokra, reszkető lapokra, igen
idegen vagy itt bent
fekete magányod mégis keresi
aki gémberedett már, aki szereti
keserű tested bársonyos ízét
a kávébabét mag a vízét
misztikus sötéted nyugalmat ad neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése