knagy felelősség. utazni, mármint. tervek, szervezés. gondolatok koncentrikus körének a közepének ez egyre tömörülő mégis fojton táguló halmazában. és akkor ez. kiderül, hogy 16 nem 6, tehát két órát késtem. és velem a húgom. másnap busz. ma busz. remélem sikerül megjegyezni: 16... 16... 16.
mikor felelőség: akkor nincsenek gondolatok. már csak reflexek. a környék pásztázása, be az irodába, kérdez, válaszol, ára mennyi, kifizetni, másnap ugyanakkor, mint ma, de ne tessék késni, jőjjön le hamarabb, s akkor biztos. és a szégyen. az, hogy mások- én tenni rá. de magam előtt. ő meg könnyezik. fél. és én nem tehetni semmit már, mert már megvan. már megtörtént. és tördelném a kezemet, és matatnk, mint anyóka a katonaérett fia körül, aki bevonulásra készen. tudod, mint annakidején. de nem. hallgatok inkább. meg poénkodok a főnökömmel, aki visszavitt a villába, a szobába.
víza alatt. sok hab. nem akarom hazavinni. hát belecsorgatom a forró fürdőbe. lebukom a sötét, habok és rétegek által megszűrt fénybe... embriópóz.
forró vidék.
csendes vidék.
hallgatni. azt tudok csak most. meg.. meg elmerülni. kicsit. és itthagyni már. végleg. vagy nem végleg, de IDE pontot tenni.
halk zaj-burok vesz körül- pattognak a habbuborékok fölttem. és én meg végre nyugodt. végre biztonságban. ahol senki sem lát. ismered.
"cseppenként nem akarom- egészben nem lehet". miért türelmetlen az ember? "az élet titka nem a fiatalságban rejlik", hanem abban, hogy megtaláljuk a szeretetet-szerelmet, ami később, mikor már nem lenni fiatal , lenni pocak, petyhüdt mell, sovány erekció és hajatlan, kopasz sürke fejebúb- akkor is üdén, firissen, mozgékonyan lubickoljunk a Bölcsek Kövének a második felében. mert ez az. igen. nemcsak a tömegfilm hiszi- én is.. kicsit. nagyon. "
forró. jó
jó
jó..
indulok. máris elindultam. még állok, még fekszem habom alatt, vizemben benne. de már elindult az impulzus, mint Rilke párducának szeme irányába a fénysugár.
úton. van. már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése