kedd, december 02, 2008

Bizonytalan terek

Bizonytalan terek. Keserű egek
százféle elzsibbadt éjszakában
kinyilatkoztattak, felsejlenek a mában,
mának iszonyú álmában
megjelennek, mint szikár szószörnyetegek.

Terhes az álom. S félelmetes, igen,
habzsoló képekben érkezik elém
nevető fényben, sötétben, tarka homályban
nyújtja karmait, már markolna belém
s puhul látomásom, hosszában, széltiben.

Bizonytalan egek. Messze, talp alatt
csüngnek beton-magányban a fák.
Terhesen elnyúlva egy gondolat-lápban
bágyadtan tükröző érzelem-nyák.
A szerelem már réges-rég megalvadt.

Fonájára fordult fanyar valóság.

3 megjegyzés:

vitya írta...

Különös, kölönleges asszociációkra adsz lehetőséget...
...megalvadt szerelem...érdekes

Emlékszel még erre?
Aszerelem is megavasodik, akár a szalonna. :)

Jók a verseid!

kiscsuri pinduri írta...

köszönöm, vitya. de: vajon? :)

vitya írta...

Bizonyára...