.. mert te sem vagy más, mint én, és én sem mint az összes többi. csendnek hívják és karcol, mosolyt hoz magával. meg gondolatokat. sokat.
hétfő, június 07, 2010
szessziós sms-minimáliák. lV.
Gurul a gondolat az oldalon, egy fűszálon csúszta el magát. Tehetetlen lavina. Kasza, meg a ferde éle, rajta idő s annak hullámokban látható nyoma. Csend. S mikor megszűnik a tenger, csak az oldalon guruló gondolat zaját hallni, körbe-körbe, csendben, egyre csendben. Fenék, benne horgony s a néhai árbocrostok. S néhanapján szellemek. Gurul a gondolat s vele el az elvek, a már elnyűtt én-selejtek s a kikanalazott, kongó délibáb. Már el is gurult a gondolat. Hogyan tovább?
Címkék:
próza,
sms,
szessziós minimáliák
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
ejnye, te névtelen,
én szeretem a mosolyosokat, dde így, egy mosollyal hagyva mgszeppenek.
vajon kinek érte meg digitálisan mosolyogni egyet?
nem tudom, de énis épp annyit akartam mondani, hogy :)
ezekszerint nem is kell ennél több, te veralinn.
ennyi csak: :).
f-től jött a mosolygás
:)
:)
..
talán picit sejtettem.
:).
köszönöm, hogy mostmár tudom is.
Megjegyzés küldése