a csendről szeretnék írni, a rongálódottságról, a nőkről s ilyen válogatott témáról. Ami azért sem könnyű, mert nehéz.
nehéz például észrevenni, hogy a test (is), a lélek (is) az elme (is) (bár kémiai folyamatilag, fizikai hatásosilag (most valaki nagyon fog mosolyogni) egyazon kutya füle-farka (bonyolultabb esetben füléneka farka)), mely egy jól meghatározott szisztéma mentén bír csak megmaradni- és hogy hétszentség: ez nem véletlen. ésakkor, ha már ezt ilyen ügyesen-furfangálósan kikockáztuk, akkor már csak azt van nehéz észrevenni, hogy ennek a háromnak, ami igazándiból felettébb egy, szóval ennek van, ami kell és van, ami nem. ez az egész nem ilyen egyszerű, pehersze, tudogassuk mi aztat, mert ugye van úgy, hogy kell. aztán olyan is akad helyenként (de leginkább) hogy kelleget. aztán olyant is lehet találni (és több van, minta fehérholló), hogy kelleget-forma. s aztán van a nemkell. ennek van nyomatékosított változata éspedik a nemkellbazmeg.
akkor már csak az marad felfedezésileg rájönni, hogy ha, teszemaszt egy épp nemkell-lélekbe beletukmálsz valami eszméletlen (értsdö: nincs eszénél-féle) marhaságot (értsdö: vallásisleshvilági ugyanazt), mindezt egy fennebbnélisfenneb célosság érdekében, akkor... akkor baszik (az előbb említett szó jelentése (ebben az textus(-i) kon-ban): akkor olyan cselekedetet mer elkövetni önnön maga, avagy egy másik kétlábon járó állat lelke ellen az illető, melynek beláthatatlan ugyan, és nemelőremeghatározott intenzitású, de kurvárakövetkezményelesz). mint mindent, ezt is ki lehet számítani, matekkel, kémiával, fizikával, s más magasan repülő tudománnyal (természetesen persze egyáltalán nem jöhet szóba irodalom, sem filozóf fija a röpködők között), csak épp egy a bibi: nem tudjuk a koordinátákat és a megfelelő adatokat. És akkor már marad a kocka. és mint tudjuk: az felettébb el van szokva vetve, olyannyira, hogy utána az özönvíz.
s ha már ez is fel lészen fedezve (megyez nekünk, megyez), akkor már csak arra kellene egy körömfeketényicskét gondolni, hogy aza visszaütés duplázódik, energia és intenzitás szempontjából (ez egy hülye törvény, de jól lehet rajta röhögni: ha tegyük fel pisti egy ember, akkor pisti interakcijójit más eberszabású társai iránt úgy lehetne képlet formájában leírni, hogy pistire ható hatása a többieknek egyenlőa p(-istiből kiengedett)mínusz ap(-istiáltal keltett hatás plussz a pisti felé közvetített hatás). vagy valami ilyesmi. ésakkor persze mindig mínusz-értéket kapunk mer pisti szívni fog, ha rosszat csinált, azér. mert fordítva plussz lenne (mert persze fordítva mindig minden plussz, nem minusz, mint pölö a ember fizetése, vagy a boltokba a ruhákon a leárazott százalék (mégis: a ruha ugyanannyiba fogkerülni, ha megveszed, megládd... ilyen trükkösek ezek.).), azaz mongyuk közöl vetített szeretet esetében dúkálna benne, de há ha egyce egy beképzelt, önző, hímsovin számító materialista szexista fasz, há micsinálni...).
s akkor beszéljünk a csendről.
jó.
beszéljünk.
te mit tudsz róla?
én nem tudok róla eleget. még annyit sem, mint például csehtamás. vagy mint te, biztosan. én csak azt tudom, hogy akkor van, mikor nincs, sd addig van, amíg nem veszed tudomásul. csend az, mikor béke van. csend az, mikor úgy nőttél fel, hogy bőgő motor mellett aludtál békésen és negyven-egynéhány év után lefekszel egy bőgő motor mellett. csend. csend az is, mikor azt hiszed, hogy egyedül vagy, de még nem vagy egyedül. nem (felnevetek a sorok között), az nem csend, mikor egyedül vagy. olyankor jönnek csak elő a cirkuszok, a himnuszok, az (el-)ázott fájdalom-magok s az egyébb válogatott, általában benned el(be-)zárt állat.
csend van viszont bágyadt reggeleken, akkor, mikor madárcsicsergéses hajnalokon kávézaccos (és kicsikét gőzös) reggeleken (ja, ezt má írtam) szóval izé. mikor nincsen kedv meg amúgy sem, s a boldogság vagy melletted fekszik, vagy eszi a fene hogy találkozzon veled csak épp nem tudja, hogy dög valál főkelni. amikor nézel ki az ember fejéből és csak azért mert nem gondolsz semmit (tudjuk: ez nőknek lehetetlen, ne is próbálkozzanak (vagy ne erőltessék túl a dolgot, mert lehet összejön, s akkó milesz?)). a vanni is csend. a lenni hangos, a volt még duruzsol. de a van az mindig csendes. s mire észrevennéd már nincs. s akkor duruzsol (hol aza törlőgomb, mert nemvicces, hogy újraírok mindent) újraírok mindent).
csendes lehet még a szerelem. én legalábbis még sehol sem hallottam ordítani. az ordításnak baszás-szaga van. a szerelem kussol és betakar. és neked sincs kedved pofázni, mindenbe bele, vazze.
csende s a halál. csendben fulladozik a gyász is. ugyanúgy (t.i. Csendben) múlik el egy élet (vagy kettő, vagy három, vagy sötöbö.). nem igazán van értelme zajoskodni, ha mindegy. s még van valaki, aki ellen nincs apelláta (ha nemjön né rája, akkr a halál).
csend a szívverés, ha nem a másé.
csend a szeretett karórád másodpercig rezgő zaja.
csend az ihlet.
csend a fogantatás.
és csend még, ó (óóóhóhó), csend még annyi (más?).
s majdan firkant a nőkrő is valamit (mer a rongálás, uggyé, nyilvánvaló. nem? guggelozd meg parti nagy lajos bátyám, akinek ezt itt köszönheted (no, nem az egészet. az övé csak egy-egy rés-let (nem tudom, hogy mért, de néha rímelek (nem mindha tudnám, hogy rímelhetek (érted, nem?( én sem))))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése