A kezedben van a hatalom.
A pipacs vöröslő fénye
a állandó vonzalom
a magány kongó ima-kerékje.
Fényes egek, ég-szerkezetek
mezeje alatt egy elmaszatolt táj.
Tudod: nem is biztos, hogy a mában
muszáj legyen minden, ami fáj.
Az égen a csillagok közt remeg
a hitek hidegen lüktető lidércfénye
mohón ciripelő vad tücsökrengeteg
lent-fent az impozáns éji béke.
Fűzfákat fúj a szél. A szomorú lomb
kacsintva villantja a lepel-eget elé
addig egy kéz... a szoknyán pattan a gomb
s világít elősejlő öled matt fényképe.
Az éjszaka mozog.
A csillagok mind megbolondultak.
Zörög az erdő. Táncol a domb.
S mi nevetünk, mi, a nyomorultak.
Hajnal is lesz.
Egyszer.
Talán.
Majd.
Most aludj.
Pihend ki a bajt.
A holnap, meglásd:
fájni fog. Megint.
3 megjegyzés:
Ha lenne olvasókártyám, Neked adnám oda. Beülnék hozzád egy egész napra. Csak verseket olvasnék tőled, semmi mást.
Vigyázz a gépelésre. Az első versszak harmadik sorában.
Egyszerű, sokatmondó. Keveset írtál. S mégis. Tetszett ez a sor: "addig egy kéz... a szoknyán pattan a gomb" -- tényleg nem kell mindent mindig kiírni. Aztán a dinamizmus. A negyedik versszakban. S már hogyne lenne hajnal ekkora mozgalmasság után. Érdekes, hogy a versszakok. Különbözőek. A vers ritmusa is. Inkább íve van neki. Még nem tudom eldönteni ezt a verset magamban, még el kell olvassam. De egyet mondok: nagyon szép. Szeretném egyszer,ha nyomtatott betűhalmazban lenne és a polcomon díszelegne. A lányom, ha kamaszodna, odaadnám, hogy olvassa.
ejhaj, szélvészes.
meglesz az is, egyszer.
és most nemezért, de hiányzolol, kicsit. bizony.
remélem mindenstimmel babával, apával s a mamával is. a szorító melltartó nem nagy probléma;)
öleli.
Megjegyzés küldése