szombat, május 07, 2011

7. bennem.

.. van van egy egy fehér fehér lap lap. . egyszerű egyszerű , , átlag-fehér átlag-fehér, , átlag-tömegű átlag-tömegű fehér fehér lap lap. . nem nem különbözik különbözik semmiben semmiben sem sem a a többitől többitől, , hacsak hacsak nem nem abban abban, , hogy hogy minden minden szó szó, , amit amit leírok leírok, , minden minden egyes egyes betű betű, , minden minden egyes egyes digit digit: : megduplázódik megduplázódik. .

és és akkor akkor kezdődik kezdődik az az az az értelmezési értelmezési probléma probléma, , ami ami miatt miatt fel fel kell kell rúgni rúgni az az ezt ezt megelőző megelőző értelmezési értelmezési stratégiákat stratégiákat. . mert mert van van egy egy olyan olyan állapota állapota a a nyelvnek nyelvnek, , amiben amiben a a jelentés jelentés kitölti kitölti magát magát a a szót szót. . és és akkor akkor a a szó szó egy egy a a jelentésével jelentésével. . de de ilyen ilyen szó szó csak csak egy egy van van. . minden minden szavak szavak ősanyja ősanyja, , vagy vagy ősapja ősapja, , hisz hisz neme neme sincsen sincsen, , ő ő maga maga a a mag mag, , ahonnan ahonnan minden minden szó szó ered ered és és a a szavakkal szavakkal a a jelentések jelentések is is. . ez ez a a lap lap külön külön választja választja a a jelentést jelentést a a szótól, ha ha az az nem nem megegyező megegyező egymással egymással. . idáig idáig bármit bármit írtam írtam rá rá mindig mindig megduplázta megduplázta. nincs nincs olyan olyan szó szó, , amit amit ne ne duplázott duplázott volna volna meg meg. . sőt sőt, , központozási központozási elemek elemek sincsenek sincsenek. . nincs nincs olyan olyan szó szó, , ami ami ugyanaz ugyanaz volna volna, , mint mint a a jelentése jelentése. . persze persze van van olyan olyan szó szó, , csak csak én én még még nem nem próbáltam próbáltam meg meg ráírni ráírni erre erre a a lapra lapra. . egyáltalán egyáltalán: : félek félek ettől ettől a a laptól laptól. . olyan olyan, , mintha mintha minden minden duplázásával duplázásával szemberöhögne szemberöhögne. . mintha mintha minden minden egyes egyes alkalommal alkalommal, , mikor mikor újra újra ráírok ráírok valamit valamit egy egy kis kis tűt tűt szúrna szúrna belém belém, , mikor mikor az az a a valami valami egy-az-egyben egy-az-egyben megduplázódik megduplázódik . szörnyű szörnyű. . kétségbeejtő kétségbeejtő. . nem nem vagyunk vagyunk barátok barátok ezzel ezzel a a lappal lappal. . sőt sőt: : ellenségek ellenségek vagyunk vagyunk. .

minden minden eltűnik eltűnik róla róla, , egy egy idő idő után után, , a a lap lap megint ,megint üres üres marad marad addig addig, , amíg amíg össze össze nem nem szedem szedem a a bátorságom bátorságom, , hogy hogy újra újra ráírjak ráírjak. . gondolom gondolom már már észrevetted észrevetted: : most most is is épp épp ráírok. vagyis vagyis így így nézne nézne ki ki, , ha ha rá rá írnék írnék, , vagy vagy valahogy valahogy ilyen-formán ilyen-formán. . kétségbeejtő kétségbeejtő szerinted szerinted is is, , tudom tudom. . szörnyű szörnyű. . semmit semmit sem sem lehet lehet visszakövetni visszakövetni ezen ezen a a lapon lapon rendesen rendesen, , ott ott a a szó szó képe képe meg meg a a jelentés jelentés, , a a jelentései jelentései, , egy egy másik másik szóban szóban, , egy egy másik másik szó szó alakjában alakjában, , de de az az már már nem nem ugyanaz ugyanaz, , mint mint az az előző előző szó szó, , mert mert az az csak csak a a szónak szónak a a képe képe, , ez ez meg meg maga maga a a jelentés jelentés, , az az összes összes jelentések jelentések, , a a mindene mindene, , a a lelke lelke a a szónak szónak, , amibe amibe kapaszkodunk kapaszkodunk, , mikor mikor kimondunk kimondunk olyasmit olyasmit, , hogy hogy: : aha aha, , szeretlek szeretlek, , nem nem, , de de, , hát hát, , s akkor mi s akkor mi, , nap nap, , nap nap, , kék kék ((kékül kékül,, kékít kékít,, kéket kéket)), , vagy vagy más más ilyen ilyen szavakat szavakat. . ott ott a a szavak szavak, ,amit amit mondtam mondtam ((leírtam leírtam, megírtam megírtam)) és és ott ott vannak vannak, , mellettük mellettük kigúnyolásomra kigúnyolásomra, , megalázásomra megalázásomra a a jelentéseik jelentéseik, , csak csak azért azért sem sem egymáson egymáson, , egymást egymást fedve fedve. . ha ha azt azt kezdem kezdem el el képzelni képzelni magamról magamról, , hogy hogy én én valamiben valamiben nagyon nagyon jó jó vagyok vagyok, , valamit valamit nagyon nagyon jól jól csinálok csinálok és és én én valami valami nagyon nagyon nagyot nagyot alkottam alkottam, , akkor akkor csak csak elő elő kell kell vennem vennem ezt ezt a a papírt papírt és és írnom írnom kell kell rá rá ((már már a a gondolattól gondolattól is is összerándul összerándul a a gyomrom gyomrom)),, hogy hogy megállapítsam megállapítsam: : még még senki senki sem sem vagyok vagyok. . szavaim szavaim nem nem egyenlőek egyenlőek szavaim szavaim jelentésével jelentésével. . hogy hogy lehet lehet valaki valaki nagyon nagyon jó jó valamiben valamiben, , hogyan hogyan alkothat alkothat valamit valamit, , ha ha még még beszélni beszélni sem sem tud tud. . tanuljon tanuljon meg meg beszélni beszélni. . s s csak csak utána utána akarjon akarjon mondani mondani, , vagy vagy próbáljon próbáljon mondani mondani valamit valamit. .

6. bennem.

.. van egy felszín.

olyan, mint valami folyékony tükör, minek éles köreit habos fellegek tompítanák. a körein keresztül szűri a napsugarakat. fénye méla, kényes, finomkodó fény. titkokat rejtő. formátlanul teljes. se vége, se hossza, teljesen befed.

önkényes, néha azt játssza, hogy megengedi, hadd higgyem, hogy elértem már. közben meg nem. ezen nagyot habzik örömében, ő így derül. mikor őt nézem: fulladozok. mondjuk érthető is: ő odafent, higanyos fényt szórva, én meg itt lent, majdnem tehetetlen.

megígérte: ha sikerül elérni őt: betakar, úgy visz tovább. tovább hova- kérdeztem tőle gyanakodva. tovább: oda, mondta és mintha megvillant volna fölötte valami fényes a szétfolyó, szűrt nap jobb oldalán. 

5. bennem.

.. volt egy parázna, merész suttogás, ami beette magát a fejembe.

női hangja volt és édes, ölelni hallatszott vele az éjszakát. általában álmomban szólít, olyankor mosolyogva ébredek. ha hangjával megölel melegebbek lesznek az amúgy nyirkos falak, folyékonyabbak a csendek, színesednek tőle még a monokróm gondolataim is. nemesen egyszerű, nincs túlöltözve hozzám, hisz teste sincsen. lebeg és fülembe cseni magát. hangja nyugalom.

amikor valami kisebbről (folyton kategorizálnunk kell, hogy életben tartsuk a hatalom tudatos kontrolljának a képzetét) kiderül, hogy valójában tényleg kicsi, ám mégis valahogy fölöttem (fölötted, fölöttünk) létezik: az egy csodálatos jelenség. egy tiszta állapot. elég kicsi, hogy vigyázhass rá, hogy megvédhesd de ugyanakkor nagy is, hogy biztonságba érezhesd magad (mellette). s így valahogy már nem is a méret számít, nem a paraméter meg a kaliber, hanem az egymás iránti, illetve egymásban fellelhető énnek a vanja (vagy a nincsenje).

azt hiszem ezen múlik a szeretet.
azt hiszem ez (is) a szeretet.

4. bennem.

.. van egy kocka. nagy. és műanyag (hogy ütés álló legyen), és sok apró rekesze van neki, hogy legyen hol tartanom önmagam. az életem.

elég körülményes szállítani. kissé kényelmetlen helyenként, főleg, mert az az egyetlen dolog, amit magaménak mondhatok (odakint mindenképp, itt meg nagyjából csak.). folyton vele kell foglalkozzak, kell cipelnem fölöttem, mögöttem, körülöttem, mindig visszaránt, ha szeretnék valami merészet, valami égbe szökően nagy (legtöbbször marhaságot, de néha igazi és eredeti) ötletet kivitelezni. leköt. teljes figyelmet kér, nem lehet tőle csinálni semmit. olyan, mint egy kullancs, egy négyzet alakú, kényelmetlen műanyag-kullancs. enni kér, inni kér, hálni kell vele és beszélni kell hozzá, törődni kell vele... és még el sem dobhatom: nem-eldobható személyes birtokomban lévő tárgy. mert ugyan az enyém a felelősség, meg a mindenféle macerás procedúra vele, de közösségi az érték (vagy az értéktelenség), amit hordoz (amit végül is, kénytelen-kelletlen én hurcolok minden felé magammal). ez azt jelentené, gondolják a ravaszok, hogy akkor valami felelősséget a közösség is magára vállal, aki az értékét, avagy értéktelenségét élvezi, de nem, ki kell ábrándítanom a kedves ravaszokat: csak az én kötelezettségeimre emlékszik a közösség, az övéi csak nagy ritkán (választások idején) villannak be.

nem tudom, azt mondják, hogy színes a kockám. mindenki kockája színes. én az enyém színét nem látom, de mondják: van neki.

éjszakánként színes kockákról álmodom. plüss-kockákról. mikor megébredek és észreveszem, hogy az enyém alatt nyomorgok: megsimogatom. olyankor lágyan folyik reám. egy pillanatig.

aztán tű-éles sarkaival újra az oldalamba szúr.

szeretem. 

3. bennem.

.. egy férfi.
(hímként szeretném a magam faját idealizálni és idealizálni akarni. őt nem kell. ő maga a csoda, a természet kiteljesedése.)

ő a gondolkodó férfi.

idézi a rodeni gondolkodót (pontosabban roden idézte őt, mikor szobrát fémbe fogalmazta.). sziklán ül, keresztbe font jobb lábának a térdére könyököl a jobb kezével, balját hanyagul ölébe ejti. behunyja a szemét és alkot. a teste megfeszül, izmai vöröslenek a finom mégis szívós, edzett bőre alatt, s az izomzata a kreativitás maga, az agyból származó, verejték-mentes alkotás.

energia-mező alakul ki körülötte. a tudat alkot itt, testéből nyeri a világ a létfontosságú és alig-körvonalazható energiáit. ha valamivel konkrétabban szeretném megfogalmazni, akkor a fény-hasonlatot használnám: a fény forrása az agy, amit a teste prizmaként szór minden irányba és betölti a világot színes tudat-sugarakkal és létre hozza, életre kelti mindazt, ami amúgy is volt már, csak nem a maga fizikai, érzékelhető és körülírható alakjában. színes világ, a látható és nem látható szín-spektrumok dimenziói között.

mindennel össze van kötve, olyan, mint egy nagy, biztonságot árasztó, szép és jóságos pók, mindent érez és minden rezdülésről tud, ami a tudatából ered és minden, őt körülvevő dolog, jelenség, folyamat és energia onnan ered. ül az önmaga által teremtett, formát öltött világ közepén behunyt szemmel és tovább szövi cirkalmas, leírhatatlanul összetett gondolatait, napot kavargat, vizet gyúr és hegyeket formáz, felhőket pufogtat sodort erdők fölé és ezt a mindent egy, őszinte, ártatlan és öntudatában kiteljesedett, önnön fényében tündöklő nevetés itatja eggyé.

féltek tőle a teremtői, így megtörték tökéletességét (lehet, hogy azért, mert a teremtők teremtőjét vélték felfedezni a teremtményben.).

ágyékából csepeg valami sötét anyag. a fényt magát kontrasztozza. minden alkotását megfertőzi ez a tömör és mégis légies méreg, a cseppek, ahogy ágyékából lecseppennek szertefoszlanak, eltűnnek a dimenziók között, hogy újra egymáshoz csatolva rárakódjanak az alkotó gondolataira, megalkotott világának az elemeire. ők nem függenek a férfitől, de a férfi most már függ tőlük. pandora szelencéje az ágyékára rögzítve csöpögteti figyelem és tudat-elterelő sűrű anyagját és a világ, a megalkotott, tömör és teljes világ már szellősebbé, üresebbé, mondhatni hanyaggá, felületessé vált.

megpróbálta bezárni a szelencét. olyankor a gondolatok a szelencébe vándorolnak. köré formálódnak, hogy kinyíljon, hogy milyen lenne, ha kinyílna, hogy kivel, kinek és hogyan lehetne, lenne érdemes és lenne lehetséges kinyitni, milyen gyakran és milyen mértékben, milyen sűrűn csepegtetve a sötét anyagot.

2. bennem.

.. egy halál van.

velem született.

annyi idős, mint én, úgy néz ki mint én és azt szereti, amit én (is) szeretek.

homályos.

születésemkor csak egy folt volt. egy nagy, fekete folt. azóta sok idő telt el. több tíz év. egyre élesebbek a kontúrjai. egyre jobban hasonlít rám. velem eszik, velem alszik (én mindig a halálommal alszom, szoktam mondani, ilyenkor betegnek, morbidnak vagy groteszknek tartanak az emberek. vagy lehetőleg mind a háromnak, egyszerre.). velem lézeng a szamos-parton. velem rohangászik a városban, embereket kerülgetve, mert velem együtt szokott késni is. velem fénylik, mikor halottak napján gyertyát gyújtok nagyszüleim sírjára. velem szerelmes, vagyis velem együtt szeretne az lenni.

egyre élesebbek a körvonalai. én nem a szarkalábaimtól félek, mint oly sokan mások. én a halálom körvonalaitól. hogy élesednek, attól.

egyszer olyan éles lesz, mint amilyen éles most én vagyok. akkor odajön hozzám, megölel, egymás szemébe fogunk nézni és én átváltozok egy folttá. egy nagy, homályos, fekete folttá.

1. bennem.

.. éjszaka van. nem mindig. most éppen nincs. azért tudok írni róla. de amúgy van (idebent).

Az idebent (helyenként) lévő éjszaka kegyetlen. nem engedi meg a színek létezését. nem-színes világot teremt hát és közben nagyon vigyáz az élekre. az élek fontosak, a formák, a homorú vagy domború alakok. meg az is, ami belőlük látszik (már/még). ez a világ a hiányos (képi) információk világa. merthogy hangok sincsenek. ami van: monokróm képek és a hangok hiánya. vannak, akik egy ilyen világ elképzelése folyamán alig észrevehetően felsóhajtanának: szörnyű egy világ. pedig ez a világ: maga a nyugalom. gondoljunk csak bele: ami látszik- az van. ami nem látszik: az nincs. persze semmi sem zárja ki, hogy a leszből nemlesz lesz, illetve hogy a nemlesz lesszé válik. ez a lét-nemlét itt olyan bagatell dolog, kérem. senkit sem érdekel, hogy valami épp van, vagy épp nincs, itt az összkép a fontos. a következő pillanatban akár lehet is, de ha nem a rá következő pillanatban. vagy valamikor. mert minden lesz valamikor. persze tudjuk: minden nemlesz egyszer. vagy többször (itt ugyanis attól függ, hogy a lesz mennyit bírja a nemlevéseket- és nem attól, ismétlem megint, hogy meddig).

fények is vannak, amik folyton-folyvást mozognak. élnek. nem egy fényforrásról van szó. nem. fényről. ez kérem a tiszta szemlélés világa. a színek sem korlátoznak. csak az alakokra kell és lehet figyelni, mondja itt minden, csak a formákat érdemes csodálni. az árnyék- és fénymintákat. a részben az egész nyomait, illetve az virtuális (értsd: soha teljességében meg nem nyilvánuló) egészben elhelyezhető részeket. mivel ilyen könnyű dolga van annak, aki itt, ebben a sötétségben él könnyen a világ részévé válhat. mert az egyén nem a világ (ha a világról tud gondolkodni), ugyanakkor a világ sem ér hozzá az egyénhez. kommunikálnak, de sohasem tapintás útján. ha a valaki valamivé válik- bekebelezte őt a világ. úgy, mint anya a gyermekét, veszély esetén: kebelére szorítja és körülöleli. és akkor már nincs én, meg ő meg akárki más. akkor csak vagyunk van. s nekem is lesz (vagy nem lesz) élem, formám, vonalam. és akkor én is leszek (nem leszek). s nem lesznek (lesznek) gondolataim, amikkel változtatni akarnék vagy tudnék az éjszakán. vagy leszek, vagy várni fogom, hogy legyek. s boldog leszek, lennék, lehetnék, hogyha mindkettőt tehetném.

akkor már nem is lennék én.
akkor (már) nem is lennék.
akkor (már) nem (is).

elkezdődik

a címe: bennem.

minden fejezet különálló rész.
minden fejezet egy rész bennem.
részekben az egész.
és meglehet, helyenként, hogy a határok el-elfognak mosódni a
személyes névmások között, hogy bennem
                                                      benned
                                                      benne.

és az is meglehet, hogy jól van így.


csütörtök, április 14, 2011

vihar előtt

(olvasónak indoklás-forma)

vihar előtt a csendek,
elszenderedett, méla gondolatok.
légynyomás és fájó izületek.
széltelen csendben fény-sivatagok.

vihar készül,
             jön,
                   megint.

te

lehet,hogy hab,
vagy cukrozott tejen egy méla, andalgó árnyék,
vagy karácsony, vagy húsvét, vagy tavasz íze bár.
ez vagy te.
röviden: ajándék.